Dorka

A magam fiatalságával azt mondhatom sokat tudtam tapasztalni az életből, amiben segített a családom. Fontos volt számomra, hogy mihamarabb a saját lábamra tudjak állni, és ha valamire szükségem lesz, azt magamnak meg tudjam teremteni, szerencsére hamar el tudtam kezdeni ennek érdekében cselekedni. . Fontosnak tartom, hogy már gyermekkorban megismerjük mi a sport, mit ad a sport és mikre tanít meg. Az életemben kisgyermek korom óta fontos szerepet tölt be a sport, ami a mai napig is jelen van, és töretlen lelkesedéssel csinálom, és nagyon szeretem. Engem a sport hatalmas fegyelemre, kitartásra és tiszteletre tanított meg. Ezt szerencsére a mai napig kamatoztatni tudom, ha valamibe bele kezdek, azt nem adom fel, addig próbálkozom, amíg célba nem érek. Szeretem a környezetemben élő embereket is bátorítani, segíteni a céljaik elérésében. Amit viszont nem szeretek az, ha valaki negatívan áll hozzá a dolgokhoz, ha fel akarja, adni vagy ne adj isten a cél előtt feladja az álmait, akár mert nem érzi magában azt a tett vágyat vagy akár egy másik fél miatt. Azt gondolom én egy nagyon közvetlen ambiciózus és lelkes ember vagyok, mind a magán életemben mind a munkáim során igyekszem a maximumra törekedni. Sokszor még magam is gyereknek érzem magam, de tudom, mikor kell felnőni.

Az eddigi alkalmak közül nincs konkrét kedvencem az összes alkalom a kedvencem volt, amikor gyerekekkel voltam. De ha ki kéne emelnem egyet, akkor talán egy különleges alkalmat emelnék ki, amit ha megkérdezik mindig könnybe lábad a szemem. A történet egy 1hetes táborozás kapcsán jön létre, induláskor vártuk a gyerekeket és szülőket az állomáson én nagyon fáradt voltam nagyon korán volt, de egyszer csak valaki hangosan kiabálta a nevemet, oda néztem és az egyik gyerkőc, aki jött velünk táborozni ez a gyerkőc dawn szindrómás. Majd oda rohant hozzám anyukája nem győzött szaladni utána, majd oda ért hozzám és a nyakamba ugrott. Anyukája arcán olvasható volt „a gyerek jó kezekben lesz”. A tábor során minden nap együtt keltünk együtt öltöztünk étkeztünk és együtt búcsúztattuk a napot. Majd a tábor végén mikor haza érkeztünk a gyerek elkezdte mesélni anyukájának, hogy milyen volt a tábor és miket csináltunk. Majd anyuka rám nézet és azt mondta „Több ilyen jó szívű és oda adóbb ember kéne erre a világra, mint te vagy, köszönöm!” Azóta is minden nyáron együtt táborozunk és a lelkesedés ugyan olyan, mint akkor. Az egészben talán még az a különleges számomra, hogy a saját anyukám is ott van ezeken a táborok és látom rajta, hogy büszke rám, amiért ilyen ember lettem.

• Bálint, Beni,Nina,Kíra,Viki,Kitti,Merse,Máté,Károly,Emese,Abigél,Lóránt, Botond, Samu,Benett, A heti 2 alkalommal gyereknek tartok labdás, mozgásos foglalkozásokat., hetente 2 alk./ másfél óra

• Saját autó
• Jogosítvány
• Labdajáték
• Együtt tanulás
• Főzés
• Nem dohányzom
• Kreatívkodás
• Külső program
• Állatbarát