Bátorító vagy korlátozó nevelés

Mai világunkban minden szülőnek kihívást jelent, hogy hogyan neveljen boldog gyermeket. Gyermekeink születésüktől fogva figyelmünk és szeretetünk középpontjában állnak, és olyan érzelmi kötődés alakul ki köztünk, ami felnőttkorukban is elkíséri őket...

2018-03-09

Első gyermekünk születésekor lelkesen vesszük számba, mit szeretnénk ugyanúgy és mit másként a nevelésben megvalósítani, szüleinkhez képest. Görcsbe rándul a gyomrunk, amikor a szakemberek a felnőttkori problémák esetében a gyermekkori traumákat teszik felelőssé. A nevelési stílus, melyet alkalmazunk, vagy szüleink alkalmaztak, egész életen át meghatározó számukra. Így nem csoda, hogy vannak napok, amikor azt kívánjuk, bárcsak valami nevelési útmutatót is kaptunk volna mellékelve a lurkó születésénél. A legfontosabb kérdésünk tehát, hogy hogyan csinálhatom én másként? Hogy lesz a gyermekemből egészséges, boldog felnőtt? Mi a célravezetőbb, ha korlátozom, vagy ha bátorítom őt? Az alábbiakban pontosan ezekre a kérdésekre keressük a választ!

BÁTORÍTÁS VS. KORLÁTOZÁS

Az első és legfontosabb a feltétel nélküli szeretetünk. Énerős emberré válhat a gyermek, akinek otthon támogatták elképzeléseit, ugyanis az ilyen gyerkőcnek önbizalma és önértékelése nő, úgy érzi rendben van, ha saját ötletei, elképzelései vannak. Ezzel szemben, ha külső kontrollként gondolkozását korrigálni, esetleg uralni akarjuk, gyenge önértékelést érhetünk el, ezáltal negatívvá válhat énképe. A legfontosabb és legmeghatározóbb közeg, a családi közeg. Az újszülött lurkónk minden téren, az egyre felnövekvő gyermekünk alapjában véve függ attól, amit tőlünk, szüleitől kap. Ezért nem mindegy, hogy melyik milyen arányban van jelen az életében: a korlátozásunk és a bátorításunk. Az előbbi miatt akár egész életében függővé válik gondolkozásunktól és felelősséget hárító felnőtté válhat. Az utóbbi hatása lehet egy önálló, felelősséget vállaló felnőtt. Ha feltétel nélküli szeretetre törekszünk nem próbáljuk meg őt saját korlátaink közé bezárni, hanem hagyjuk őt önálló gondolatokat formálni és bátorítjuk céljaiban.

ELVÁRÁS

Szülőként legtöbbünk persze igyekszik a lehető legjobb otthoni közeget biztosítani gyermekének, egy meleg, szeretetteljes közegre törekszünk, ahova mindig visszatérhet majd lurkónk. Akkor mi a probléma? Véleményünk szerint akkor jelentkezik az igazi probléma, amikor a gyermekünk minden határunkat átlépve és minden figyelmeztetésünk ellenére sem engedelmeskedik nekünk. Ilyenkor fáradtak vagyunk és mérgesek. Mert a szülői létünk nem csak dédelgetésből, életben tartásból és védelem biztosítábából áll. Ez azonban napi szinten megtörténhet egy olyan szülő-gyermek kapcsolatban, ahol a szülő elvárásai vannak középpontban és nem a megbecsülése, elfogadása. Ahol a szülő nem tudja szétválasztani lurkója viselkedését és személyét, hanem saját értékrendszere dominál. Az ilyen szülők nem fogadják el, ha a gyermekük személyisége, vágyai, céljai eltérnek attól, amit ők elképzeltek, elterveztek. A saját, hozott elvárásainkkal korlátozhatjuk gyermekünket bátorítás helyett.

KÖVETKEZETESSÉG ÉS EMPÁTIA

Az elfogadó, szeretetteljes családi közegnek része a fegyelmezés is. Hiszen a bátorító nevelés nem egyenlő az engedékeny nevelési stílussal. Helyes és következetes nevelésünkkel megtanítjuk gyermekünket felelősséget vállalni tetteiért, katasztrófa helyett kihívásként tekinteni a hibáira, és különbséget tenni helyes-helytelen közt. A probléma akkor lép fel, ha nem következetesen, vagy nem helyesen fegyelmezünk. Amikor mérgesen reagálunk, mert elfogyott a türelmünk, a gyermekünket arra tanítjuk, hogy nem kell megértenie mások érzését. Egy ilyen helyzet nagyon meghatározó minta a gyermekünknek. Ha előbb magunkat nyugtatjuk meg, majd csak utána fejezzük ki sajnálatunkat viselkedése miatt, empátiával kezelünk egy problémát. Ebből gyermekünk azt tanulja meg, hogy mit jelent egy problémát nem személyes sérelemként, hanem okosan megoldani. Megtanulja, hogy hogyan értse meg mások érzéseit, még akkor is, ha őt rosszul érinti valami.

ŐSZINTESÉG

Utolsóként, de nem utolsó sorban fontos, hogy hitelesek legyünk szülőként. Merjünk őszinték lenni, ha valami fáj és merjünk eltölteni időt magunk társaságában azért, hogy változtathassunk saját berögzült elvárásainkon. Ha elfáradunk, az teljesen rendben van. Nem vagyunk robotok, és nem tudunk mindent mindig tökéletesen lereagálni. Egy bátorító és feltétel nélküli szeretettel működő család jellemzője, hogy te, mint szülő elfogadod saját magadat. A hibáid, hozott értékrendszered és csalódásaid. Szükség van arra is, hogy rögzült szemléletünk felcserérjük rugalmas személetre. Hogy az erőfeszítést értékeljük elsősorban magunkban és a lurkónkban is. Válaszoljunk őszintén és tartsuk értéknek az őszinteséget! Ha nagyobbra értékeljük egy őszinte mozzanatát gyermekünk viselkedésének, mint a rossz viselkedését, akkor mindig nyitott lesz felénk. Ha a rossz viselkedését tartjuk fontosabbnak kihangsúlyozni, akkor félelemmel fogja eltölteni, hogy elmondja az igazat. Tehát ha elfogadjuk magunkat, elfogadó szülővé válunk. Ha megfigyeljük saját vágyainkat és gyermekünk vágyát is figyelembe vesszük, kész is a saját útmutatónk!

Kezdd el a keresést, hogy kiválaszthasd
a neked ideális bébiszittert!