Bori

Kiskoromban egy olyan lakóközösségben éltünk, ahol az ott lakók számára fontos volt a gyermekeik közötti kapcsolat. Az években, amíg ott laktunk, megtanultam, ezáltal a nálam kisebbnek való segítést, fejlesztő játékok fontosságát, a kreativitás fejlesztését és természetesen a szabadidős játékok színes kavalkádjára. Tizenöt éves koromban új helyre költöztünk, ahol hasonlóan lehetőségem nyílt gyermekek vigyázására éveken át. Idén vagyok végzős, emiatt az utóbbi időszakban nem volt annyi szabadidőm, de most újra szeretnék bele fogni. Ha kedves, gyermekszerető, megbízható, rugalmas bébiszittert keresel, akkor tudom ajánlani magam.

Az unokahúgom szülei dolgozó szülő létükre nem mindig tudtak a lányukért menni az óvodába. Ilyenkor engem kértek meg rá és én pedig boldogan mondtam igent. Ilyenkor az volt a bevett szokás, hogy érte mentem az óvodájába, ha nem volt fáradt még és kedve is volt, akkor játszótereztünk egyet. Utána hazavittem, babáztunk, megfürdettem, főztem neki és lefektetéskor mesét olvastam. Nagyon kedves emlékként maradtak meg ezek a napok. Jó érzéssel töltött el, hogy figyelhettem, ahogyan felcseperedik. Egyik kedvenc közös programunk számomra az volt, amikor elmentünk a Millenárison lévő játszóházba és láthattam, ahogyan egy visszafogott kislány mennyire önfeledten tud játszani.
Emellett 1 évig önkénteskedtem beteg gyerekeknél, sokat adott nekem.

• Labdajáték
• Együtt tanulás
• Ének, mondóka
• Főzés
• Nem dohányzom
• Kreatívkodás
• Külső program
• Házimunka
• Állatbarát