Kiki

Elég nehéz magamról írni, de megpróbálom: Bár konkrét bébiszitter tapasztalatom nincs, két gyermeket neveltem/nevelek az első pelenkacserétől a kamaszkori drámákon át elég sok mindenen átmenve. Születésük után 7 évig otthon voltam velük, nagyon szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre. Szerettem velük különböző programokra, eseményekre járni, sétálni, Duna partra lemenni, kirándulni. Élveztem a meseolvasásokat, mondókázásokat. Kamaszkorukban igyekeztem/igyekszem higgadtan és humorral kezelni a felmerülő problémákat, persze nem mindig sikerrel. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok, nehezen viselem a veszekedéseket, próbálom minél előbb megoldani az ilyen helyzeteket. Szeretek nevetni, szeretem az állatokat, van egy kutyánk, egy vizsla, akivel szeretünk játszani, nagyokat sétálni. Amit nem szeretek, az az arrogancia, lekezelés, gúny. Egyelőre ennyit tudtam röviden magamról írni.

Rengeteg kedvenc tapasztalatom van a saját gyerekeimmel kapcsolatban, de most egy olyat írok le, ami tanárjelöltként esett meg. Egy nyári gyerektáboroztatáson városnéző kirándulásra mentünk a gyerekekkel (alsósok voltak). Arra nem emlékszem, melyik városban voltunk, de arra igen, hogy egy borús nyári nap volt. Előző nap hatalmas eső zúdult le, mindenhol tócsák álltak és nedvesen csillogott minden. Egy gyalogátkelőhelyhez értünk a csoporttal és a zebránál olyan nagy és olyan mély tócsa volt, hogy a gyerekek sem átugrani nem tudták, sem megkerülni (az autók miatt). Így a többi nevelővel együtt (3-an voltunk) felkaptunk 2-2- gyereket, a hónunk alá csaptuk őket, mint a kiskacsákat és így több fordulóval átvittünk mindenkit. Emlékszem, az autósok türelmesen, nyugodtan kivárták, volt aki még mosolygott is. Valamiért ez a kis esemény nagyon megmaradt bennem.

• Dániel, Gyöngyvér, , 1999-től

• Saját autó
• Jogosítvány
• Diploma
• Ének, mondóka
• Főzés
• Nem dohányzom
• Kreatívkodás
• Külső program
• Állatbarát