Ildi

Ahogy visszagondolok az elmúlt éveimre, szinte mindig volt kisebb-nagyobb gyerek körülöttem. Imádom őket és ők is engem. Szerintem a gyerekek számára a legfontosabb a türelem, odafigyelés, dicséret, de a következetesség is ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. Elcsépelt szöveg, de tényleg a családom, gyerekeim a legfontosabbak számomra. Sajnos (szerencsére) fiaim már nagyok: 14 és 19 évesek. Elolvadok, mikor felém tornyosulnak, átölelnek és azt mondják: "Nagyon szeretlek, anya!" vagy "De jófej vagy!" Nagyon szeretek kirándulni, utazni, bicajozni, olvasni, csokit enni és mosolyogni. Úgy gondolom, abszolút barátságos, pozitív személyiség vagyok, de kissé naiv is, mivel mindenkiben a jót látom. Nem szeretem a pontatlanságot, a megbízhatatlan embereket és a hideget.

Rengeteg szép emlékem van, de ez a gyerkőc elrabolta a szívem. Az óvodában, ahol dolgoztam, volt egy kislány,akinek részleges beszédhiánya volt:felnőttekkel nem, csak a gyerekekkel kommunikált. Sokat játszottam vele, beszéltem, mosolyogtam hozzá. Egyre többször hozott nekem rajzokat,virágot, kavicsokat, ült az ölembe, de még mindig nem szólt semmit. Aztán pár hét múlva Emma megszólalt:”Ildi néni! Hoztam neked virágot!” Onnantól kezdve be nem állt a szája. Naponta többször jött hozzám, megölelt, mondta, hogy „Imádlak Ildi néni!” Séták alkalmával az ő kezét kellett fognom. Anyukájának meséltem, hogy úgy készüljön, én is megyek velük nyaralni, mert Emma meghívott. :)

• Gábor, 1 év, 1982
• Sára, 2,5 év, 1985
• Dusi és Lili, 3 és 5 évesek, 1989
• Dóri, 6 hónapos-7 éves, 1992-99
• Erik, újszülöttkor, 2000
• Márk, újszülöttkor, 2005
• óvodai csoport, 3 éves, 2018-19

• SNI
• SNI Tapsztalat
• Labdajáték
• Együtt tanulás
• Ének, mondóka
• Nem dohányzom
• Kreatívkodás
• Külső program
• Állatbarát